Csillagot meg az űrből hozzam le, seggfej?

avagy az online publikálás lassú halála

Ha te is elgondolkodtál mostanában, hogy miért feleződött (jó esetben) az aktuális magnum opusod olvasói száma a Wattpadon, a Merengőn, az AO3-on vagy a Mori 2 falán (bár talán ott még van esély a térhódításra), ha hiába várod, hogy bárki is észrevegye a csillivilli instaképeidet és friss marketingstandardok alapján összeollózott hirdetőszövegedet, és ha lassan elveszíted a reményt… nos, akkor ezt a bejegyzést neked írtam.

Sőt, ha nem, akkor is: mert hiába áltatjuk magunkat azzal, hogy az online platformokon egymást taposó amatőrök problémája nem a mi problémánk. A kialakult helyzet valójában — legalábbis szerintem — bárkire hatással van, aki akár csak egy kicsit is komolyan gondolja az írást. Ha a kedves olvasónak meggyőződése, hogy a Wattpadra kizárólag figyelemhiányos tízévesek és szexéhes háziasszonyok pötyögnek, akkor is arra kérem, hogy a kisujját most az egyszer érintse hozzá a csészéhez, és úgy kortyolja ki belőle a teát.

De mit is olvashatunk ki pontosan abból a fél marék ázott izéből a szűrő alján?

A kiadás utópiája

Sokan töltik fel az írásaikat tök ingyen az internetre, az erre való motivációik pedig hasonlóan széles skálán mozognak, mint az alkotások zsánere, terjedelme, vagy éppen minősége. Ma, 2024-ben talán ez utóbbi a legegyértelműbb alapja a kiadott és kiadatlan írások közötti különbségtételnek. Feltételezzük ugyanis, hogy egy nyomtatásban is megjelent mű, ami mögé beállt egy kiadó, és amihez a nevét adta egy szerkesztő, bizonyos garanciát jelent a minőségre; és bár az esetek jelentős többségében ez így is van, a válasz sajnos nem mindig egyértelmű.

A kiadók többsége ugyanis nagyjából akkora szarban van anyagilag, mint te, mikor azon agyalsz, hogy a 205 vagy a 269 forintos kefirt vedd meg az Aldiban: és ebből kifolyólag nem vállalhatnak túl sok kockázatot. A maguk módján persze igyekeznek, de valamiből meg kell élniük. Kinek így, kinek úgy — vagy éppen emígy, ha már a Második Magyar Népköztársaság legújabb morális kódexe szerint az uncsi hetero szexjeleneteket is folpackba kell majd csomagolni.

Hogy miféle árnyalt (és méretüket tekintve óriási) különbségek vannak egyes kiadók és kiadási módok között, arról egy egész bejegyzéssorozat szólhatna; ennél azonban az alábbi cikk már sokkal részletesebben és cizelláltabban összefoglalt mindent.

Akit érdekel a kiadás szakmai háttere, mélyedjen bele bátran:

Könyvkiadás: minek van?

Ha pedig egy kész kézirat lapul a fiókodban, íme egy kicsivel több, mint egy éves összefoglaló arról, hogy ki(k)nek adhatod el a lelkedet:

Hazai kiadói körkép, avagy: ki fogad kéziratokat és milyen feltételek mellett

Mi azonban maradjunk az amatőr írók nyavalygásánál — azon belül is az enyémnél —, mert bármilyen valószínűtlennek is tűnik, igenis érdemes szentelni pár szót a jelenségnek.

Wattpadkommunizmus, és a hozzá vezető út

Nemrég úgy döntöttem, pár hónapra ki kell szakadnom ebből az egész publikálós cirkuszból. Kezdetben azt hittem, csak én sokalltam be egy kicsit, ahogy néha szoktam… aztán hidegzuhanyként ért, hogy a chicklit románcok, a történelmi regények, a világépítős sci-fik, a yaoi fanfictionök, a kardozós fantasy-k és az újhullámos szépirodalmi amatőr művek írói között majdnem totális egyetértés uralkodik:

bárhogyan írsz, bármennyit reklámozol és bárhány instareelt és feszengős TikTok-videót osztasz meg, az elérésed egyre szarabb lesz mostanában. Mégpedig exponenciálisan.

Az általános reményvesztettség és demotiváltság a legtöbb amatőr platformon tetten érhető: mind a Merengőn, mind a Wattpadon, mind az író ismerőseim egyéni blogjain, de még a Tik-Tokon is meredeken zuhan az aktivitás, a visszajelzések mennyisége, és — ezzel párhuzamosan — a kikerülő tartalmak száma is. Ez persze szintén érthető, hiszen miért is sietnél feltölteni a first draftod következő fejezetét, ha úgysem várja senki?

Az alkotás öröme, és más illúziók

Ha az ember elkeseredik, és ennek hangot is ad, általában videójátékos boss-okként bukkannak fel minden irányból az olyan örökérvényű jótanácsok, mint “az alkotás öröméért írj”, “csak engedd el magad, élvezetből menni fog”, “ne a kommentekért csináld”, vagy esetleg “senkinek ne akarj megfelelni önmagadon kívül”. Még csak el sem fintorodhatsz rajtuk, mert önmagukban igazak és követendőek; csak éppen semmiféle megoldást nem jelentenek a zuhanó engagement által okozott valódi problémára.

Hiszen ezt a figyelmet te egyszer már kiharcoltad az írásodnak, mondhatni “kiérdemelted”: teljesen emberi és természetes, ha úgy érzed, igazságtalanul csúszik ki a kezeid közül.

Persze ha valakinek a fentebb leírt elvek képezik a felfogása alapjait, azzal sincs nincs semmi baj, sőt: becsülendőnek tartom ezt a fajta önazonos lelki békét. Az, hogy ki számára mit jelent az alkotás, hogyan találja meg benne az örömét, és mihez kezd vele, mindenkinek a saját hatáskörébe tartozik.

De ahogy ezen feelgood standardok szerint írni is teljesen oké, az is oké, ha valaki ennél többre vágyik.

Mondjuk ki:

• Rendben van, ha szeretnél embereket megszólítani.

• Rendben van, ha sok energiát fektetsz a kapcsolati hálód/ olvasóköröd/ feliratkozóid folyamatos építésébe, és örülsz az ezzel kapcsolatos sikereidnek.

• Az is rendben van, ha csalódott vagy, amiért nem térül meg a belefektetett energiád.

• És az is rendben van, ha sírtad már el magad, mert a történetet, amiben teljes szívedből hittél, le sem szarták az interneten.

De még ha így is történt, még ha egyszerre az összes forgatókönyv meg is valósult ezek közül, egyáltalán nem biztos, hogy tehetsz róla!

A Wattpad-apokalipszis főlovasa a közöny

A 2020-as évek extrém exhibicionizmussal átitatott hétköznapjaiban egy kreatív elmének kifejezetten nehéz boldogulnia. Az írásban nem olyan egyszerű definiálni és megvalósítani a márkahűséget, mint a sminkelés, az öltözködés vagy a zene esetében; vagy akár abban, ahogy reggel bedobálod a biovegánszínezékanyagmentes műepreidet a turmixgépbe, és ráöntöd az állatkísérletetsosemlátottorganikusédesítőszermentes zabtejet. A gép steril, politikailag korrekt hangja pedig elnyomja az életkedvünk halálsikolyait, így mire beleereszted a hetvenszer újrahasznosított papírszívószáladat, mi, írók aznapra már kiszenvedtünk.

…mindenesetre viszonylag kevés olyan impulzus éri manapság az egyszeri amatőr írót az interneten, ami alapján úgy érzi, megéri csinálnia. És ezt nem csak én gondolom így: egy amatőr írókkal teli online csoportban pár hete született egy beszélgetős poszt a növekvő érdektelenséggel kapcsolatban.

Íme pár gondolat a kommentek közül (a teljes anonimitás érdekében kicsit tömörítve és átfogalmazva):

“Szinte csak a barátaim olvasnak — talán kizárólag szimpátiából, és nem azért, mert az írásom bevonzza őket.”

“Mindenki maga dönti el, mit olvas: ami érdekli, ami szórakoztatja. Ugyanakkor tele vagyunk kedvetlen írókkal. Úgy tűnik, a wattpados átlag olvasónak nem az kell, amit itt a legtöbben írnak.”

“Egyre gyakoribbak az „abbahagyom-posztok” — és ezek az írók csak a hangosabbik része a közösségnek. Sokaknál esik le a prioritási listán az alkotás, az olvasás pedig még inkább.”

“Hatalmas a kínálat, de nincs rá kereslet.”

“Ma már minden olvasható digitálisan. Mindenki olvas angolul, nagy a konkurencia. És valljuk be, értékelhető, élvezhető írást találni nagyon nehéz.”

Tehát:

• Szinte csak írók maradtak az online publikációs platformokon, a közönség menet közben elpárolgott.

• Az írók elsősorban a saját műveik népszerűsítése végett vannak jelen az online publikálós szférában (surprised pikachu face)

• Sokan egyszerűen feladják, ki a sikertelenség miatti demotiváltság, ki a magánélete alakulása miatt.

• Az értékelhető kommentek jelentős részét tehát írók írják egymásnak — barátságból.

Meglepő, de igaz: az olvasás hiányát olvasással lehet pótolni

A posztban a kollektív panaszkodáson kívül azért született pár megoldási javaslat is. Sokak szerint az az egyetlen módja, hogy amatőrként részletes, átgondolt kommentekhez jussunk, ha egymást támogatjuk — még ha nem is tudjuk száz százalékban garantálni erőfeszítéseink kölcsönösségét.

“Támogassátok egymást, keressetek ízlésetekbe vágó sztorikat! A Wattpad algoritmus nem segít, és a Tik-Tok sem hoz kommentelő olvasókat.”

“Ellenszenves számomra, amikor egyesek más írókat és szövegeiket szidják puszta keserűségből. Akik a legjobban hiányolják az olvasókat, azok hangoztatják a leginkább, hogy sosem olvasnának Wattpadon. De ki olvasna, ha nem a Wattpados közösség tagjai?”

“Megfeszülök, hogy jó legyen a történetem, és frappáns hirdetéseket készítsek — ezeknek azonban gyakran semmi hatása. Én azért igyekszem olvasni Wattpadon. Mindig hagyok csillagot, kommenteket: tudom, milyen fontos.”

A kommentekben előkerülő Wattpad természetesen csak egy apró látlelete az egész problémának, de a legtöbb platformon hasonlóak a tapasztalatok — kivéve persze, ha az ember tanár/ diák pornót, maffiás dark romance-et vagy omegaverse fanficet ír, tettem volna hozzá pár hónappal ezelőtt, de lassan kezdünk olyan mély bugyraiba sodródni Sartre írós poklának, hogy még ez sem garancia.

És pontosan ebben rejlik a tendencia magyarázata — hiszen abban, amit eddig leírtam, semmi új nincs, ahogy a platformhoz kapcsolódó közismert klisék sem változtak. A Wattpadon olvasók egy része mindig is katasztrófaturista volt, aki kiskamaszok ügyetlen próbálkozásain akart röhögni, és ezekhez mérve akarta Nobel-díjas írónak érezni magát. Az erotikus jelenetekre mindig is kíváncsiak voltak az olvasók... És mindig is létezett egyfajta félig kimondatlan értékítélet a Komoly Original Történetek írói részéről a fanfictionök, az erotikus zsáner, a chatalapú könyvek, az “elrablós sztorik”, és sok más online sztoriarchetípus felé is, függetlenül attól, hogy ezek mögé egyébként mennyi gondolatot tett a szerzője, vagy mekkora igényességgel valósította meg az alapötletét.

Ami azonban most történik, azt tényleg mindenki megérzi.

Harry Potter és a zuhanó statok

De nézzünk meg egy konkrét esetet is, mert azt az ilyen panaszkodó posztokban nem szokás.:) Vizsgálatunk alanya A Sequestrum-hadművelet című Harry Potter fanfiction sorozatom lesz; épp ez van kéznél.

A sorozat egy igazi, hamisítatlan kudarc, ha a statisztikáit nézzük. És hogy mi a baj vele? Nos, a fanfiction-közönségnek a jelek szerint túl sok (felnőtt szereplőkkel, a canont követve, de a varázsvilágot kitágítva, megspékelve a zillenial generáció összes keserűségével, pár masszív társadalompolitikai üzenettel, helyenként a forrásanyag kritikájával és egészségtelen mennyiségű Tarantino-utalással), azoknak viszont, akik nem szeretnek fanfictiont olvasni — tehát akiknek valójában tetszene, a szerk., —, eleve leesik a radarjáról. Mert hát Harry Potter, meg fanfiction.

És ebben most nem egy “én vagyok itt az Értékes Író, és mindenki más szar” típusú üzenetet kell látni, hanem egy masszív tévedést az én részemről. Tényleg nem tudom, miért támadt az a delúzióm, hogy ez a történet széles körben népszerű lehet, hiszen valójában egy extrém szűk rétegnek szól.

A statjai brutális esését azonban így sem érdemli meg. Négy részes, és 2019. december 27-én kezdtem publikálni; az elmúlt 3-4 hónapban pedig MINDEN statisztikai növekedést elvesztettem, amit azóta produkáltam.

Fekete-fehéren, számokban:

Első körben azt vizsgáltam, a négy rész közül melyiknek hogyan teljesített az első fejezete (a kommentszámokba minden esetben beleszámolódnak a saját válaszaim is — mivel a Wattpados statisztika ezeket is számon tartja, nem lett volna értelme levonni őket).

• Első rész: 94 csillagra 125 komment: tehát csillagonként 1,32 komment generálódott.

• Második rész: 62 csillagra 89 komment: tehát csillagonként 1,44 komment generálódott.

• Harmadik rész: 57 csillagra 188 komment: tehát csillagonként 3,48 komment generálódott.

• Negyedik rész: 44 csillagra 26 komment: tehát csillagonként 0,6 komment generálódott.

Utána azt néztem meg, a teljes “könyvek” esetében hogyan változtak a különböző reakciók arányai.

• Első rész: 16100 megtekintésre 1260 csillag és 2960 komment: tehát 1 megtekintésre 0,08 csillag és 0,18 komment (melyek fele-fele arányban emojik, vagy rövid szövegesek/ kifejtősek)

• Második rész: 18000 megtekintésre 1630 csillag és 4500 komment: tehát 1 megtekintésre 0,09 csillag és 0,25 komment (melyek fele-fele arányban emojik, vagy rövid szövegesek/ kifejtősek).

• Harmadik rész: 24700 megtekintésre 2200 csillag és 7150 komment: tehát 1 megtekintésre 0,09 csillag és 0,29 komment (kétharmad-egyharmad arányban emojik, vagy rövid szövegesek/ kifejtősek).

• Negyedik rész: 4500 megtekintésre 513 csillag és 828 komment: tehát 1 megtekintésre 0,1 csillag és 0,18 komment (melyek kb. négyötöd-egyötöd arányban emojik és pár szavasak, illetve hosszabbak).

Az arányokban nagyon kiütközik a hirtelen zuhanás a harmadik rész után, hiszen:

• Az első fejezet csillag / komment aránya brutálisan visszaesett a negyedik részre — ami egyébként az egyik legtöbbet hirdetett “epizódja” volt a sorozatnak.

• A negyedik résszel visszaestem az első rész megtekintés/ komment arányára — ergo olyan, mintha 2019 óta nulla energiát fektettem volna a történetem népszerűsítésébe.

Mára ott tartunk, hogy szinte csak akkor kapok kommentet, ha valaki a discordos baráti társaságomból megsajnál, és folytatja szegény ficet (ami valószínűleg baromira nem érdekelné, ha nem én írnám). Az igaz barátság ezen megnyilvánulásai persze értékelendőek, és ilyen íróbarátokat kívánok mindenkinek — de mi van azokkal, akik hasonló tendenciákat élnek meg, de nem számíthatnak ilyen tehetséges és támogató emberek segítségére? Akiknek kizárólag algoritmusok és keresőrendszerek hozzák az olvasóit, amelyek mostanra cserben hagyták őket?

Mert van egy rossz hírem: valószínűleg nem én felejtettem el hirtelen, hogy hogy kell legalább közepesen élvezhetően írni. És senki más sem, aki mostanában hasonló statisztikai visszaesésre panaszkodik.

Sőt, az olvasók sem döntöttek hirtelen úgy, hogy “kapjátok be, mostantól felétek se nézünk.”

Nem ezért tűntek el a visszajelzések, és nem ezért zuhan meredeken a nézettség. Van magyarázat.

A Google Analytics maja naptára

Ahogy az internethasználatunk egyre inkább specifikus appokra és forrásokra korlátozódik, hajlamosak vagyunk nem észrevenni, mennyi minden változott: a Google például mintha valami személyes vendettával rendelkezne a régebbi címke- és scriptrendszerű webhelyekkel szemben. Sok tekintetben a Wattpad is ilyen.

Az alább leírtakra semmiféle konkrét bizonyítékom nincs, szóval kezeljétek egészséges fenntartásokkal. 2023 októberében hivatalosan felhagytam az újságírással, így csak a Google Analytics hivatalos közleményeire tudok támaszkodni,

de szerintem részben az Analytics működésében beállt idei változások tehetnek a Wattpad (és talán több másik felület) pangásáról.

A Google Analytics az internetes csalások, elavult oldalak, vírusok, botok és AI-generált tartalmak szűrésére és az internetes források hitelességének ellenőrzésére törekszik új szabályozásaival; ennek a spam-ellenes hadjáratnak azonban szükségszerű velejárója, hogy sok régebbi felépítésű site elérési esélyei is romlanak — például, szerintem, a Wattpadé.

Vegyük sorra:

• Február 8-án frissült egy csomó traffic source paraméter. Ezek (dióhéjban) azok a beállítások Analyticsben, amik azt vizsgálják, hogy melyik oldalnak honnan van elérése. A Google 2024-től azokat a site-okat/ cikkeket fogja előbbre sorolni, amelyeknek organikus az elérése, azaz nem fizetett hirdetésekről vagy botok által kattintottak rá a legtöbben; ráadásul az összes adatkategóriát is újrasorolja, ami alapján egy weboldal elérései elemezhetőek és átláthatóak. A Wattpad előbbi téren talán még nem is állna kritikusan rosszul, de a rengeteg kattintós hirdetés, reklám és automatikusan elinduló videó jelentősen rontja az esélyeit (az autoplay ugyanis durva spamnek minősül az Analytics friss szabályozása szerint).

• Február 13-tól a Google Analytics nagyobb figyelmet fordít a trendkövetésre a webhelyek látogatottságával kapcsolatban. Ez alapesetben jól hangozhat, hiszen ha egy tartalomnak hirtelen nőni kezd az elérése, az potenciálisan egyre több és több felhasználót vonz be (tehát felkapja az algoritmus)… a valóságban azonban sajnos ha ugyanannak a webhelynek — tehát a Wattpadnak — van X ezer Harry Potter fanfice hasonló borítóval, címkékkel, címmel és ismétlődő kulcsszavakkal, akkor az Analytics nagyon könnyen duplikátumoknak vagy variánsoknak foghatja fel ezeket a tartalmakat, és kimondja az ítéletet: SPAM!

• Február 28-tól működik a Primary Channel Group: a reklámszöveg szerint ez arra szolgál, hogy különböző szabályokat adhass meg azoknak a forrásoknak, ahonnét a weboldaladra jönnek a view-k, a valóságban viszont azt is jelenti, hogy a Google Analytics keményen ellenőrzi és rangsorolja ezeket a forrásokat (még több spam!).

• Március 6-tól egy csomó régi search- és label paraméter nem elérhető (ergo — bár biztos, mint mondtam, nem lehetek benne, ez csak következtetés —, a Wattpad címkerendszere nagyrészt megy a kukába, ami a Google eléréseket illeti). Nem akkortájt kezdtünk még keservesebben panaszkodni, hogy szarok a statok…?

Joggal tehetjük fel persze a kérdést, hogy miért érdekel minket egyáltalán a Google? Hiszen túlnyomórészt a Wattpadon vagy más hasonló site-on belül keresünk olvasnivalót — már ha keresünk —, vagy mások ajánlásaira támaszkodunk…

De biztosan így van ez?

Az interneten szinte lehetetlen megtalálni bármi olyat, amit kellően specifikus kereséssel nem dob fel a Google; az Analyticsszel kapcsolatos problémák pedig a háttérben masszívan veszteségessé teszik a Wattpadot. Ennek fényében pedig az, hogy évek óta nem frissült az algoritmus, és sorra tűnnek el a hasznos feature-ök, azért elég beszédes.

De hát akkor mégis mit lehet tenni?

Olvasni. Egymást.

Tudom, röhejes, hogy ennyi szájtépés után egy ilyen banális konklúzióval állok elő, de tényleg ez az egyetlen megoldás. Én az elmúlt egy évben több teljes regényt elolvastam (és végigkommenteltem/ bétáztam/ még fogok bétázni) egy rakás tehetséges embertől, akik mind megérdemelnének fejenként legalább egy lehetőséget, hogy a szellemi termékeiket látványos átverés (és különösebb adócsalás) nélkül megjelentessék.

Annyit tehetek értük, hogy olvasom őket, mert hiszek bennük — és teret adok nekik, akár itt is, ha egy nap elég vizet zavar majd ez a felület. Mert magamban már annyira nem hiszek, de bennük még igen.